Szülőként talán nem is gondolunk arra, hogy a mai internet uralta világban sok újdonságot mondhatnunk a gyerekeinknek. De vajon, az az információ, amit a lányunk a menstruációról tud meg dr. Google által, megállja a helyét? Anyaként inkább menj biztosra, és beszéld meg vele!
Emlékszem, mielőtt átéltem volna életem első menstruációját, nem igazán tudtam, mi vár majd rám. A mai napig előttem van a petefészek keresztmetszete, valamint az, ahogy az ábrán elmagyarázzák, mi is történik a női szervezetben a menstruáció alatt. Nem győzött meg - a mostani lányokat sem fogja, akkor sem, ha az interneten keresnek rá.
„A szükséges rossz”
12 éves koromban a havi vérzés egészen misztikusnak tűnt, és mivel az osztályban még senki nem rendelkezett gyakorlati tapasztalattal, így csak találgatni tudtuk, milyen is lesz. Akinek volt idősebb nővére, jellemzően a tőle hallottakat osztotta meg: a történetek jellemzően hol ijesztően fájdalmas napokról, hol pedig egyfajta észrevétlen, „szükséges rosszról” szóltak.
Felkutattam szinte az összes fellelhető irodalmat az általános iskolai könyvtárban, de mind ugyanazt a száraz, egy gyerek számára nem feltétlen informatív sorokat tartalmazta a kísérő tünetekre, valamint a fogamzóképességre fókuszálva. Az biztos, hogy ebben a mostani lányok sem különböznek: a kíváncsiság bennük is ott van, azonban most már sokkal több - nem feltétlen hiteles és helyes - információhoz juthatnak hozzá. A személytelen leírások, ábrák eleve nem hatnak egy kiskamaszra, a különböző blogok pedig akár tévútra is vihetik a fiatal lányokat. Anyaként te vagy az, aki valóban felkészítheted a lányodat élete következő, meghatározó szakaszára.
Ne csak a praktikus dolgokat mondd el, lelkileg is készítsd fel
A mi családunkban soha nem volt szokás nevén nevezni a dolgokat, helyette inkább a körülírás működött. Emlékszem, ahogy a „vér” szót szinte csak suttogva mondta ki anyám, és mellékesen megemlítette, hogy hogy lehet feszül majd a mellem, és kicsit fáj majd a hasam.
Aztán persze, minden akaratom ellenére, egyik nap egyszerűen megtörtént, nagylány lettem. A szokatlan fájdalom, a vér és a furcsa feszültség, amit éreztem, túl sok volt egyszerre. Felkavart a történés, hiszen arról, hogy a lelkemben milyen változások mennek majd végbe, egy szót sem hallottam, nem olvastam sehol.
Tény, sok mindenre a saját tapasztalásaink útján jövünk rá, de van, amiről jó, ha egy kislány az anyjától hall először – részletesen, hitelesen és szégyen nélkül. Vagyis, anyaként érdemes gondolnod arra is, hogy a lányodat ne csak praktikussági szempontok alapján készítsd fel a menstruációra. Az elő menstruációval járó görcsökről éppúgy jó, ha mesélsz neki, mint arról, hogy miként kezelje a témát a saját korosztályában, és hogy a folyamat hogyan érintheti a lelkét.
Ugyanúgy, ahogy annak idején én sem, a mostani lányok sem feltétlen tudják, hogy a menstruáció idején feszültebbek, idegesebbek lehetünk, és akár könnyebben is hibáztathatjuk magunkat. Az is ijesztő lehet, hogy attól, hogy menstruálnak, a lelkük még gyerek – fontos tudniuk, hogy néhány évig még egészen nyugodtan maradhatnak az önfeledt gyereklétben.
Ne spórold meg ezt az értékes beszélgetést a lányoddal, mert megelőzheted vele a félelmet, amit az ismeretlen könnyen kiválthat. A testi és a lelki változásokat egyaránt mondd el neki, engedd, hogy kérdezzen, mesélj a tapasztalataidról, mert a lányod első menstruációja közelebb is hozhat benneteket, egy örök női szövetséget kovácsolva.
SAHU.DRT.20.05.0272 (2020.05.28.)
